Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 45 — ellentállásra sem akadván, az ellent a jobb oldalban vélte, balszárnya pedig Schultz mellett húzódott el, s így hátában hagyta azt, miről sem az ellenség nem tudott, sem pedig Schultz, — máskülönben mindkettő máskép működik. — Schlick előnyomulásától ellátott, s előírói is, oldalról is hallván lövéseket, — tétovázott; végre vissza kezdett vonulni. Itt Klapka, ha a hadtapasztalt Bulharin lengyel ezredes tanácsát követi, — a szerencs-kereszturi magaslatokon álló három csárda terét, jó hadi állással, elfoglalhatja s a további eseményeket bevárhatja. 0 azonban e helyett Dessewffy dandárjával Schultznak kívánt segélyt vinni, hova el is indult, a ködben ide s tova járt, kelt, csavargott, s két óra múlva ismét elébbi helyére tért vissza. Az ellenség mozdulatai összefüggés nélküliek levén, — mivel a köd a tájékozhatást akadályozá, s mivel állását a sokfelőli lövöldözés végre bátortalanná tevé, — azért, mint mondtuk, visszavonulását megkezdé. E hátrálásában ép azon az úton kellett elvonulnia, melyre Klapka sereget állítani elmulasztott. Schlick örült s örülhetett is, midőn nehéz ágyúit és társzekereit a gyanús' helyen tulvihette, s a köd eloszlása után a magyar hadtestet távol háta mögött látta. Klapka szintén örülhetett, midőn kalandjából viszszatérve, az ellenséget azon helyen látta elvonulni, a hol az, — ha helyt foglal, — egyenesen az ölébe esik vala. E verekedést nemcsak ködösnek, de zavarosnak is lehet mondani, mert az egyik részről rendes felállítás, a másikról rendes támadás nem történt. Schlick, — a mint látszik, — ellenfele közepét akarta keresztültörni, s ha ez sikerül, a két szárnyat egyenkint megverni és elszéleszteni. Hanem a mily bátor volt előnyomulása kezdetben, oly tétovázó lett az folytatásában, s azért merénye