Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 41 — szállva. A mint a legénység őrnagya elfogatását meghallá. azonnal „őrnagyunkat vissza kell nyernünk!" szavakkal, önszántából, a balpartról a hidon át a jobbra rohant, s az ott felállított osztrák lovas és gyalog osztályoknak dacára a vámházat ostrommal megvette, őrnagyát megszabadította, s azt dicsmenetben visszahozta. A gróf megilletődve s elérzékenyülve, osztályát e szavakkal üdvözlé: „Eddig egyszerűen voltam a tietek, de most kétszeresen az vagyok". Mint mondottuk, Perez el a szolnok-debreceni utat tartozott védeni s csak annyiban hátrálni, a mennyiben őt az ellenség nagyobb erővel nyomná vissza. S Perezel dacára annak, hogy az ellenség a Tiszán sem kelt át, Nádudvarig vonult vissza, kijelentvén, hogy az ellenséget ott akarja bevárni, s ott fog vele megütközni, meg nem gondolván, hogy a kormányt mennyi zavar és veszélynek teszi ki, ha az ellenség őt követendi. Azért tüstént azon parancsolatot kapta, hogy Török-Sz.-Miklósig s még tovább is előrenyomuljon, s az ellennek a Tiszán átkelését gátolja, Az ellenség Szolnokot csak lovassággal szállotta volt meg, s hozzá kényes s elkényeztetett vasasokkal, kiknek a fagy inyök ellen volt; főnökük pedig, Ottinger megvetőleg gondolt a honvédekre, s igy az őrségi szolgálat hanyagul vezettetett olyannyira, hogy Perez el Mór januárhó 24. vagy 25-ikén őket meglepheté s Szolnokból kiverte. Ha pedig parancsolat szerint Kazinczy is jobb szárnyával annak idején az ellenség hátába kerül, akkor az ellen egészen el is fogatik. E kis győzelem folytán a magyar sereg felelevenült s győzelmét folytatni kívánván, előrenyomult, s ekkor érkezett hozzá Dembinszky. — Az ellenség Ceglédig nyomatott vissza. A heves és fiatal hadvezér már Pest bevételéről kezdett álmodozni, s tovább nyomulni készült;