Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

_ 42 — de mivel a báes-bánáti seregek közelébe ínég nem érkezének, söt másfelöl a gyöngyös-miskolci vonalról ellenséges hadtest előnyomulása jelentetett, melynek egyik száguldozó csapatja a tiszafüredi örséggel az átkelésre nézve fontos állomását otthagyatá s ekkép Debrecent veszélyezteté, — ennélfogva, nehogy körülvétessék, a mi az akkori körülmények közt igen káros lett volna, — azért előnyomulását félbeszakasztani kényszerült. Azonban ezen merész előnyomulás azon hasznot hajtá, hogy Windischgrátz pesti nyugalmát kezdé nem egészen biztosnak érezni s hogy a Görgey serege után iramodott hadtestből két osztrák dandár rögtön Budapest védelmére hivatott vissza, s ezzel Görgey mozgása könnyebbé vált. Ezen időben Schlick is föleszmélt a rá nézve szerencsés kassai csata utáni tespedésből s Szántó felé nyomult előre; de mig Mádra érkezik, — szabad legyen epizódként s curiósum gyanánt egy németből franciára fordított könyvecskéből az: „Esquisse de la guerre d'Hongrie"-ből a szikszói és kassai eseményeket itt kissé megnyesnem. — Az osztrák vezér esküszik, e sorok irója szintén, csakhogy másra. Azonban mitsem tesz; lássuk: „Schlick 1848. december hava 28-án Szikszónál állást vőn, — mondja az emiitett könyvecske. — Pergennek meghagyatott, hogy dandárjával az ellenség balszárnyát megkeritse s a hátrálási vonalat fenyegesse, mig gr. Deim brigádjával homlokban intézne támadást. — E terv sikerült, mert a rebellisek a szikszói magaslatokon elfoglalt előnyös állásukat védeni s a combmáit megtámadásnak megfelelni nem bírtak, s egy egész honvédszázadot hagytak Jiátra foglyul". — Ez igen szép volt tőlük; de a ki a szikszói magaslatot ismeri, tudja, hogy csak jobb szárnyam volt előnyben, de nem a bal, hol a magaslat Szikszón túl nyúlik; s igy az ő állása is ha-