Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

eszközöket és szereket illeti, soknak bővében, s másnak ha szűkében is voltunk, de fogyatkozásban sohasem. A kormányoknak mindenha például szolgálhat, hogy csak termékenyitó' eszme kell, a szabadság s korlát nélküli mozoghatás meglenditése, s úgyszólván a lehetlen is lehetségessé válik. Ki lehetett ismerni a hon ezenkori magatartásából, hogy Magyarország szükség esetében egyedül is képes a legnagyobb háború szükségeinek megfelelni, s ezen mondottakból azt vonjuk ki, hogy azon nép hajlamát, melyben ennyi eró' s ennyi akarat rejlik, barátságos kötelékkel magához csatolni ildomosabb, mintsem eró'szakkal elnyomni, lenyűgözni akarni. Eheu jam satis est; unalmas x haszontalan prédikáció ez, Lázár barátom! A hiányok hiánya a fegyverben volt. Egy héten át a legmegfeszitettebb munka mellett sem lehetett 500— G00 darabnál többet kiállitani, pedig a nöttön- szaporodó zászlóaljak 2000-et is igényeltek volna. Az uj gyárak csöveket bó'ségesen szállítottak ugyan, de a puskaagyak hiányát mindig éreztük. A gondviselés elhanyagolása, a sereg elhullottainak, betegeinek s fegyvereinek számban nem tartása a bajt még növelé, úgy hogy az újoncok az ellenség elé gyakran dárdával kényszerültek menni. E fegyverhiány részint az előbbi úrbéri viszonyokból, részint a nemzetnek vadászatrai kevés hajlamából, részint pedig onnét keletkezett, hogy a haza, rosz földrajzi helyzete következtében, a nagy világtól tökéletesen el volt zárva. S ez okozta gyakrabban, hogy különben bátor fiatal katonáink a tűzben minden foglalkozás nélkül levén, megfutamodtak, mire például szolgál Kassa. Gyakran pedig megesett az is, hogy a fegyverek mindenféle csőin. 3