Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 32 — azért úgynevezett hangyászmedvévé lett, és sújtott, feddett s roszallott, a hol roszat talált; erre pedig elég alkalma nyilt. Személyét illetőleg a tiszteletet megtagadni ki sem merte, ő pedig kész volt ezt is elengedni, hacsak a haza javára több engedelmességgel találkozhatott volna. Bajai legtöbbjét ama szeretetnek köszönhette, melylyel irányában a kormányfő viseltetett. Ezen ellentmondást csak úgy vagyok képes megmagyarázni, hogy az ember szeretete tárgyát vagy egészen szerencséssé kívánja tenni s ha ez nem lehet, — miként köztünk nem lehetett, — tehát egészen szerencsétlenné. — Ezt ő becsületesen végzé; azonban csak a hivatal bukott meg, de a személy elégerős volt arra, hogy vállat vonitson s magát sorsa fölé emelje. — Az országgyűlésre hazugság utján tukmált függetlenségi nyilatkozat után a hadügyminisztérium mint olyas megszűnt s lajstromozó hivatallá alakult, mit Törökországban Kossúth önmaga bevallott. E szomorú hivatalvezetésben azonban fénypontok és kedves pillanatok is voltak, melyek a legridegebb kedélyt is felhevithették. Ilyen volt a haza minden részének ama ritka hazafiúi áldozatkészsége, midőn mindegy volt: baráttól vagy ellenségtől volt-e megszállva bizonyos hely, s midőn ha egyenes utakon nem teheté, titkosan juttatá adományait a kormány székhelyére. Azon kis tér, mely a Tisza, Bodrog s Marostól mosatik, s aztán Bácsnak s a Bánátnak kis része fedezte az egész hadi szükséget, ugy hogy a harcot, — az élelmezést tekintve, — éveken át lehetett volna folytatni. — Lőpor, golyó és ágyúöntő-gyárak keletkeztek. A fiatal emberek önkénytesen álltak a haza fegyveres szolgálatába, még az oláhok és rusznyákok is, bár papjaik s izgatóik az ügyet roszallották. A német mindenütt hűn ragaszkodott ügyünkhöz s küldte fiait; « ekkép a mi a hadi