Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 345 — Ezen állásban virradt fel augusztus 5-dike. Az ellenség reggeli 6—7 óra között mindannyi ágyujából, az egész vonalon, ágyúzni kezdett; — ez a magyar homlok által hasonló tűzzel viszonoztatott. Két óráig tartván a tűz, az mindkét részről elhallgatott. Ezen ágyúzás alatt jött a jelentés, hogy a Guyon hadosztályából Kanizsának küldött csapat, mely az ottani tiszai átkelést védte, eró'sebb ellenséges osztály által visszanyomatott, továbbá, hogy az ellenség a Tiszán átkelt, körülbeló'l 4000 emberrel. Kmetty szintén elhagyni kényszerülvén a jobb partot, a bal partra húzódott át. Ennek következtében Dembinszky, — mivel megtarthatónak nem tartá állását, — azonnal hátrálást rendelt, s meghagyta, hogy a fegyvertelen hadosztály Gál László vezénylete alatt 11 órakor haladéktalanul Bébának induljon; ezeket a lengyelek — az állás jobb szárnyáról — két órakor követendik, s miután ezek a térről egészen eltakarodtak, utánok a többi, szintén a jobb szárnyról lefoszolva, egymásután elhagyandja állását s mindnyája Bébának indul, a lovasság pedig a hátvédet képezendi. Dembinszky elárulni nem akart szándéka az volt, hogy a sereg közepével s a lovassággal addig tartja jelen állását, mig Gál hadával jót nem halad s ekkép akadálytalanul O-Bébán helyet nem foglal. Délután két óra felé az ellenség tüzét erélylyel kezdette meg, s a magyar homlok hasonló erélylyel felelt. Azonban bár egy dandár volt az erdó' védelmére rendelve, mint a legszélsőbb balszárny állásának leggyengébb részére, annak megszállása mindazáltal elfelejtetett. E pontra az ellenség erős rohamoszlopokat nyomván, az tőlünk elfoglaltatott. Ennek megtörténte után az ellenség ágyúzása az egész vonalon nagyobb hévvel folytattatott, s mindenhol rohamoszlopok színleltek támadást. Az ellenség lovassága