Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 342 — röl némi ismeretük volt-e? nem tudom. Ott — tudjuk, — hogy ha a második tartalék honvéd (Landwehr) hadi szolgálatra felhivattatik, a nőtlenek szeretőikkel összekelnek, hogy családjoknál dolgosokat hagyjanak. Én azonban első izbeli hadügyminiszter koromban, bár a honvédtisztek nagy szerelmi heve, az eladó lányokkal biró atyák ebbeli, s a leányok férjhezmenési óhajtása miatt a szigorú schwarzgelb katonai házassági törvényeken könnyítettem, mindazáltal gondoskodtam róla, hogy a tisztek hátrahagyandó családjainak élete némileg biztositva legyen. Késó'bb Debrecenben az uj s fiatalabb, s még késó'bb a szintén fiatal és élni szerető' hadügyminiszter kezelte a házassági dolgokat, s ekkor a szerelem és szeretet is élénkebbek s a házasodások is szaporábbak lettek. Midőn pedig a haza ügye hanyatlani kezdett, a házasság részvényei még kapósabbakká váltak, minden korláton túlhágtak, s ekkor már nem is igen kérték ki a hadügyér engedelmét. Szegeden már a vulgivaga Vénusok is ténsasszonyokká lettek. Midőn a francia Bourbonok s V. Károly osztrák ivadéka: VI. Károly a spanyol trónért viaskodtak, egy nevefelejtett spanyol szerző ezeket mondá: „Nem tudom, a komoly történelem elég szemérmes leend-e azon honszeretetet elhallgatni, melylyel az osztrák pártot gyűlölő nők, — midőn ez Madridot rövid ideig megszállva tartotta, — szerelmi kegyeik által közülök 6 ezret a hadi szolgálatokra alkalmatlanokká tettek — csupa hazaszeretetből." Bár a mi ilyeseink sem számban, sem minőségben nem birtak annyi honszeretettel, mint amazok, következőleg nem is fejleszthették ki oly mértékben boszujokat; de mégis megtették a magukét, természetesen: kettős irányban. A hírek mindenünnét az ellenség közelítését jelenték, és pedig, hogy közülök egy hadosztály Kun-Szent-Miklós