Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 343 — felöl s a halasi uton Kis-Kó'rösnek, másik osztálya pedig Bajának tart, az ottani szétrakott gőzösöket, a hajó-hidat s a temérdek eleséget megmentendő, onnét ntját Zombornak irányozván, hol Jellasicscsal vala egyesülendő. A főerő Perez el serege nyomán a kecskeméti uton, az oroszokkal együtt közelite. Ennek egy hadosztálya a Tiszán Cibakházánál átkelt, mozgalmait a balparton intézendő. A főerő a hőség, a vizhiány s a fáradalmas nagy menetek miatt, részint pedig, mert nagyobb kerületben mozgó hadosztályait (colonne) közelebb s hason magasságra óhajtá bevárni, azért lassabban haladott. A szegedi erődítésekről a valóságnál többet képzelt, s föltevé, hogy ily strategikus ponton a magyar sereg az ütközetet talán elfogadja. Dembinszky, ki magát a hadi mozdulatokban gyorsan szokta elhatározni, minthogy azelőtt az ütközet el nem fogadását kijelentette, most7 midőn akaratát mi sem korlátolta, bizonyos hírei nyomán még kevesbbé késett a szerint cselekedni. Július 31-kén tehát az egész sereg átvonult a Tiszán s a leégett Szőregnél táborba szállott, Uj-Szegedet s az ottani átmenetet két zászlóaljjal védetvén. Augusztus másodika reggelén a császári sereg elővédje is bevonult Szegedre, s azt nemsokára a főhadi szállás is követte. 3-án reggel jelenlétét puska- és ágyúdurrogtatásokkal tudatta, mi azonban mire sem vezetett. Délután Uj-Szegedet erősebben kezdvén lövetni, ebben egykét házat meggyújtott, pár ágyúnkat túlnyomó ágyútüzével megrontotta, s az ottani ügyes és bátor fiatal vezénylőt, Jordánt megsebesítette. Ez a védelemnek darab ideig irányt adni nem bírván, — az egész zavarnak indult. Midőn pedig nem veszélyes sebéből magához jött, a csatázás menetét kissé helyreállította, de a néhány órai mitsem tevés alatt az ellenség az időt jól használta föl, még