Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 341 — let köteleztetett — erőszakkal is — elhordatni. Sőt a lőpor- és töltény fellobbanása után még a romok alatt sem fürkésztek, ugy, hogy midőn Szegedet elhagyta a sereg, az újszegedi romok alól ágyúzás alatt hordattak még el igen sok töltények, golyók stb. Egy különös tényről, meg egy furcsaságról tegyünk még itt emlitést. Az első, hogy a kormányzó két miniszterét: Szemerét s Batthyányit Görgey seregéhez küldötte, nem annyira az ottani sereg állapotáról s véleményéről, mintsem Görgeyről bizonyos tudomást szerezni, s ezt seregével Arad felé siettetni. Továbbá, ha lehető, a kormány nevében az oroszokkal a márciusi engedmények alapján szerződésre lépni, sőt még Leichtenberg hercegnek a királyságot is felajánlani. Ausztria semmi szerződést sem akarván elfogadni azelőtt, most, midőn az orosz segitséggel győzni reménylett, még kevésbbé akarhatott. Hogy tehát a kormány más urat keresett, ez nem tűnhetik föl annyira, s egy század előtt tán föl is lelte volna. Most azonban, midőn Miklós cár külszinre oly nemesszivüleg nyujtá segélyét saját kormányelvét pártoló szomszédjának, belsőleg nem látván hasznát az ily csalfa eljárásnak, azt politikai érdekének kockáztatása nélkül el nem fogadhatta s igy a magyar ajánlat el nem fogadásával csak a magyar ellenének boszuját növelhette. Akármiként Ítéltessék is ez eljárás, megtörtént; de hogy ily fontos tényt ön fejéből mert a kormányzó tenni, a nélkül, hogy a nemzetgyűlés legelőkelőbb tagjaival titkon értekezzék, ez annak volt tanúsága, hogy mivel erélytelenségről vádoltatott, most azon és felhatalmazásán is túllépett. A fönnebb emiitett furcsaság a hon politikai ügyével összeköttetésben nincs ugyan, de azért el nem hallgathatom. Hogy honvédtisztjeinknek a porosz honvédrendszer-