Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 319 — előre nyomuló, bár lassan mozgó ellenség előtt tért vesztett, mig végre Segesvárnál július 31-kén ütközete történt. Gyengébb seregével az oroszok állását ingatni kezdé, sőt részükről a csata vésztőiéiben volt, midőn Skariatin ezredes, az orosz sereg kedvenc embere elesett. Ennek elestét az orosz lovasság megbőszülni akarván, a magyar seregre tömegrohamot intézett, minek azon sikere lőn, hogy ez legázoltatván, szétporlott. Bem maga — sebei miatt lovagolni nem birván — kocsin ült; ez szerencséjére fölfordult s ő alatta maradt. Később a székelyek által, kik „apjukat" keresték, megtaláltatott és elvitetett. Ez ütközet következményeiben a legkárosabb az volt, hogy a székely erő megtöretvén, többé tökéletesen helyre nem hozathatott. Alig szabadult ki Bem kétes helyzetéből, azonnal Maros-Vásárhelynek tartott, hogy augustus 2-kán hadjáratát onnét folytathassa. S itt hagyjuk őt hanyatlásában, mig újra Erdélybe vissza nem térünk. Lássuk most a bácsi sereget, s azután forduljunk Szegedre az országgyűléshez. Mióta Perez el Mór május 21-kén a vezényletet átadta, apróbb csatározásokon kivül mi sem történt. Jellasics kácsi győzelme után bár túlnyomó erővel birt, hóditásában messzire még sem haladott. A tiszai átjárás Becsénél s Titel átellenében, Periasz városnál, Pancsova a határőrző német bánáti ezredben, röviden: a Perez el Mór által meghóditott helyek magyar kezekben léteztek. Mit csinált Jellasics Újvidék elfoglalásán kivül? ő tudja. A mit mi tudtunk, az, hogy a magyar-német helységek érezték legjobban elevenségét, azonban a magyar had mi roszat sem tapasztalt tőle. — Midőn Mészáros és Dembinszky átvették a sereg fővezényletét, Jellasics tökéletesebb megveretésére s Bács-