Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 320 — ból kiűzésére nagyobb erő irányoztatott oda, mely Kmetty tábornok hadtestével, Tóth ezredes hadosztá­lyával s Guyon hadtestével mintegy 20 ezer embert foglalhatott magában. Ennek vezényletét — mint mon­dók — Vetter altábornagy vette át, meghagyatván neki kettőztetett erélylyel végezni Jellasicscsal. A magyar sereg nagyobb része Hegyesen táborozott, Kmetty pedig közeledett. Jellasics hallhatott e mozdu­latokról, azért is az egész magyar erő egyesülését meg­előzni kivánván, egyenkint akará azt megverni. Július 16-dikán éjszakának idején megtámadtatta Hegyest, vél­vén, hogy e nem várt roham által célját megközeliti. Az ellenség Guyon tábornok erejére akadván, az által férfiasan fogadtatott s a nap derültével veszteséggel ve­retett vissza s hátrálni kényszerült. A magyar sereg nyomban követte s a Ferenc-csa­tornánál újra verekedés volt, mely Jellasics további hátrálásával végződött. Jellasics füstbe ment merényé­vel s veszteségével megelégedni látszott. Kedve nem lé­vén többet kockáztatni, seregestől biztos titeli állásába vonult, ott várandó be a jobb körülményeket. Meghiúsulván ekként azon várakozás, mely Jella­sics tönkretételét célozta, hanem mivel e tájék darab időre felszabadult, s mert máshol sürgetőbb események nagyobb sereget követeltek, ennek következtében Kmetty Jellasics felvigyázására Bácsban hagyatott, Guyon pe­dig hadtestével Szegedre rendeltetett. Vetter fölmentetvén a sereg vezénylettől, egy kis hadosztálylyal Bánátba húzódott, hol, — tán megbántva érezvén magát a miatt, hogy serege szétdaraboltatott, — a hadi téren többé nem szerepelt.

Next

/
Thumbnails
Contents