Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 300 — zeledett s a vaspályánál levő orosz katonaságot megerősítette. Még az nap hadi tanács tartatott, melyben fontolóra vették, hogy ha Görgey a többi sereggeli egyesülés végett körösztül akart volna törni, az oroszok nagy ereje miatt ezen csak nagy iigygyel bajjal törhete körösztül; másrészt pedig, ha az előtte álló vaspálya körül levő orosz hadtesten erőt venne is, akkor a Pestet megszállt osztrák sereg egy részével (melyet Görgeynek 6000 helyett, — mennyiből az akkor Ramberg tábornok vezénylete alatt állott, — hibásan 60 ezernek festettek,) — kellett volna njolag viaskodnia, s tán a nélkül, hogy célt érne. Ezért elhatároztatott, hogy a hátrálás Losoncnak történjék, mit elővédkép a 7-dik hadtest Pöltemberg vezénylete alatt 16-kán éjjel, aztán a tartalék, lőszer és bútorzat stb. meg is kezdtek. E titkos hátrálás közben rendetlenség támadt a szekerek között, — melyek száma iszonyú vala, —• úgy hogy 17-kén reggel napvilágnál kellett azt folytatni. A mint ezt az orosz sereg észrevette, nagy erélylyel támadást intézett. Görgey — mint mondák —jeles vezénylői tapintattal, a veszélyes helyeken mindenütt önmaga rendelkezett s a hátvéddeh addig védé magát, mig az előre ment sereg egész podgyásza tért nyervén, jól előre nem haladott; ekkor a várost ő is otthagyá. Ezen tényeket az akkor ott jelenlevő, de betegsége vagy más ok miatt a sereget elhagyott Pi-ketti ezredes beszélé el, ki szintén akkor, midőn Görgey kivonult, kocsin hagyá el Vácot, s 19-kén este, midőn e sorok irója Nagy-Kátán tanyázott, magának rést találva, ezzel találkozott. Később pedig e tényt Törökhonban egy kis könyvecskéből, melynek cime: „Görgey und die Capitulation bei Világos, Leipzig 1850" szintén megerősítve olvastam, mely könyvnek szerzőjét mint porosz-