Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 301 — /• , születésű magyar seregbeli tisztet, egyenes és derék embernek ismertem. Jnlius 17-dike nagy emberveszteségbe került; az utolsó két zászlóalj, mely Vácból kivonult, csaknem egészen tönkretétetett; de a cél el volt érve. 18-kán és 19- kén az oroszok követték a hátrálókat, de a mint 20- kán a magyar sereg Losoncot elérte, — az oroszok eltűntek. E magában ügyes, de elkerülhetett hátrálásban hagyjuk Görgeyt, ki seregével a többi magyar seregre nézve veszve volt, — s visszatérünk Abonyba, hol Perczeit s a fó'vezényletet hagytuk. A Nagy-Kátán megújult szóbeli viták Abonyban is folytattattak, és pedig azon tárgy fölött: minthogy Görgey eltűnt, s mivel az osztrák sereg 22-dike körül egész erejével kiindult, mi lesz a teendő? Dembinszky véleménye az volt, hogy a vaspálya körüli vonalt lehetőleg tartani kell, mert ez által egyrészt az osztrák sereg előnyomulása lassittatnék, másrészt pedig mivel Szolnoknál álló hid létezik S ha a sereg azon átkel, egy magyar seregnek a Tiszán túl létele következtében az orosz sereg gyorsabb haladása csökkentetnék, s mivel igy a magyar sereg az osztrák had oldalában volna elhelyezve, ennek figyelmét is fölgerjesztené, s mert ez által a Görgeyhez való közlekedés is könnyebben segittetnék elő. Végre azt vélé Dembinszky, ha az osztrák fősereg magát e mozdulatok által feltartóztatni nem engedné, akkor az ellenség üldözését, s a kunsági homokot és vizhiányt elkerülvén, a Tisza balpartján népesebb városokat találna a sereg, sőt mivel rövidebb utat is nyerne: menetében kevesebb fáradsággal kellene küzdenie s hamarább érhetne Szegedre, hol a kormány legújabb parancsa a Bácsból szintén odavonuló sereggeli egyesülést s az ott ülésező országgyűlés megvédését tűzte ki célul.