Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 297 — téritekről tudósítani, s igy főcél az volt, hogy a hátrálok között legalább némi rend eszközöltessék. A többit Perez el más úton vezette vissza; végre Dembinszky érkezett, ki miután halottait és sebesülteit a fényszarui lakosság által kocsira rakatta, a tért lengyeléivel elhagyá, s igy mindnyájan ismét Nagy-Kátán voltunk. Agyú egy sem veszett el s a veszteség halottakban sem volt sok; több sebesültekben. Legnagyobb veszteség a bizalom elvesztése vala, mely a fiatal lovasság bátorságát kissé alábbhangolta. E kis verekedés után, — melynek rosz kimenetele miatt Perez éllel vita támadt,— ő retrospectiv jóslással előremondottnak állította a vereséget, s mivel ezt később gondolta, szemünkre hányta, hogy miattunk történt. Adósa maradni természetesen senki sem akart, s ez az úgyis hajszálon függő egyetértést végkép szétszakasztotta. Szerencséje volt a magyar lovasságnak, hogy a bal szárnyon roszul végzett rohamok után az orosz lovasság utána nem nyomult, mert ha azon hibát, mit a magyar lovasság a központ elhagyása és a lengyeleknek magukra hagyása által követett el, az ellenség használni akarta volna: a magyar állást ketté szakasztva, a lengyeleket egészen tönkre teheti vala, s ekkor a magyar bal szárny még rendetlenebb ül kényszeríttetik hátrálni. Az orosz visszavonulásunkat manoeuvérnek vagy cselnek tarthatta. — Elég az hozzá, hogy hátrálásunkban még a kozákok sem kisértek. 21-kén Nagy Kátáról a sereg egy menetben Abonyba szállott, hol 24-kéig táborozott. Ezen sereget e táborozásában hagyván, a Komáromban történtekre térünk vissza. : Görgey sebe miatt parancsait szobából osztá s a kormány rendeletének határozottan nem csak nem enge-