Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 298 — delmeskedett, de ezáltal mások engedelmességi hajlamát is alábbszállittatá. Klapka lelkiismerete, midőn Görgey helyett teljesité a folyó szolgálatot, felébredett, mi vagy a július 3-diki fővezéri rendelet következtében történt, mely a Duna bal partján való elindulást s az itt történendő tüntetéseket tűzte ki célul, — vagy pedig a kormányzónak 6-kán kelt s Szolnokból hozzá intézett levele következtében, mely a haza szabadságát a levél vette utáni nap operatiójától s a következő napi menettől tételezte fel. KTapka tehát eltökélé, hogy az utasitást fogja cselekvései zsinórmértékéül tekinteni. Vájjon történtek-e tüntetések vagy egyátalában történt-e valami? sem állitani, sem tagadni nem merem; azonban ha jól emlékszem, valaminek kellett történnie, mivel roszsikerü csatározás hire szállongott, hanem mivel a komáromi őrségből erről senki sem akart emlékezni, — e dolgon, mint mellékes körülményen, túladok. Feljegyzem továbbá azt, hogy Nagy Sándor hadtestét 7-kén elindították, mely Bátor-Kesziig ért s melynek a fővezér Pestről, további teendőjét illetőleg rendeletet küldött; de mivel a bányavárosoknál 6000-nyi orosz had mutatta magát, azért e hadtest visszaparancsoltatott. Azonban Nagy Sándor visszahivatásának valódi oka az volt, hogy Görgey le akart mondani, ha azt vissza nem hivatják; már pedig ezt az úgynevezett „római lelkület" el akará mellőzni, ki inkább hódolt Görgey fenyegetésének, mintsem kötelességének. Megengedem, hogy Klapka Görgeyt a vezéri tehetség netovábbjának tartotta, hanem ezzel egyúttal gyermekes gondolkozásmódját is kimutatta, mert a haza megmentetését egy embertől tételezte fel; mi ha valódilag igaz lett volna, a megmentésre e hon bizonyára nem leendett érdemes. Egész jun. 11-keig mi sem történt.