Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 296 — másodika vagy harmadika a lengyel üteg vezénylőjét megsebesité, s a következő lövések közül néhány a lengyel lovasság közé esvén, ezt rendetlenségbe hozta, minek következtében hátrálni kezdett mindaddig, mig az ellenséges ágyuk tüzének egyenes hatása alól magát ki nem vonta, s akkor ismét megállt. E sorok irója Dessewffyvel a csata további kifejlődését a középen várta; hanem midó'n a lengyeleket hátrálni látta, nem tudván okát, oda sietett; midőn azonban Dembinszkyt a maga helyén, az ágyutűzben nyugodtan, s a lengyel lovasságot ismét felállani szemlélte, a középre visszalovagolt. Eközben Dessewffy helyét elhagyd s a bal szárny felé húzódott minden századával; ekként a központ üresen maradt. Midőn pedig e sorok irója a bal szárny felé sietett, onnét egy osztály lovas rendetlenül húzódott vissza. Mig ezt feltartóztatni igyekezett, azalatt Perezei a bal szárnyon az ó't megrohanó -oroszokat visszanyomta; hanem az ujabb rohanások végre veszteségünkre ütöttek ki. Alig tartott a verekedés egy óra hosszat, midőn Hatvan tájékáról nagy porfelleg emelkedett s Túra nyugati része előtt szintén gyalogságot mondottak észrevenni, hol azonban egy lovas osztály állott tartalékban. Ez okból az ottmaradás veszélyes lett volna, s ha visszaveretett lovasságunk rendben jő vissza, még fel is állíttathatik. Az oroszok itt a közönséges tábori ágyuk mellett még a hosszú, két fontos golyókat lövő régi modorú serpentinágyukat is használtak, melyek messzire hatásukkal és furcsa sivitásukkal különös benyomást okoztak. A rendetlenül visszatérő lovasság gomolyokban, 4—5 százával hátrált, közöttük ágyuk és szekerek, s hogy el ne széledjenek, csak annyit lehetett kivívni, hogy lépésben hátráljanak. E működésben elhagyatván a segédektől s lovas katonáktól, nem lehetett Dembinszkyt a tör-