Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 295 — szarából más uton Jászberénynek tartaná, s onnét a vasút vonalára visszatérend. Midőn 20-kán Tót-Almásra ért, a kozák portyázókból kettő elfogatván, ezek azt mondák, hogy az orosz lovasság Hatvan előtt van. A Fényszaru és Zsámbok közötti térre érkezvén, a lovasság fele az orosz lovasságot Tura előtt felállítva találta, és pedig nyolcszoros homlokvonalban, melynek háta mögött ágyuk léteztek. Ott levő lovasságunk fele hasonlólag homlokot képezett, várván második felét, mely más uton jővén, útjában akaratlanul kerületet tőn, s igy a csatatérre csak két órával később érkezett. Az oroszokkali megütközés nem volt ugyan tervben, de szégyennek tartatott azok elől azonnal visszahúzódni. A lengyelek 400 lóval s 6 ágyúval a jobb szárnyat képezték. A középen Dessewffy volt 5 századdal és egy üteg röppentyűvel. Tartalékban egy osztály. A bal szárnyat mintegy 1500 lovassal Perczel foglalta el. A tér homokos, dombos, völgyes, száraz erekkel hosszában átvágott. Tót-Almás átvágott s kukoricával beültetett földjeire támaszkodott a bal szárny; a közép háta mögött 1000 lépésnyire nyilt tér volt; a jobb szárny Fényszaru, s annak beültetett kukoricása által födetett. Az oroszok, — mig Perczel hátul volt, — kétszer annyi erőt mutattak mint mi, azonban nyugodtan várák és nézék a magyar erő kifejlesztését, holott ha a támadást ők kezdik meg, mielőtt Perczel helyrevergődik, az akkor ott levő magyar lovasságot nagyobb erejükkel viszszanyomhatták volna. Alig érkezett helyére Perczel, Dembinszky a jobb szárnyon ütegét ágyulövésnyire állítván föl, az előtte levő ellenséges lovasságot lövöldöztetni kezdé. Ez három lövést kiállván, a háta mögött felállított ágyuknak utat nyitott s szintén lövöldözni kezde. Lövéseik jól célzott