Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 293 — egyike Töröké, a derék hazafié és orvostudoré volt, kinek egyedüli vétke az lehetett, hogy a magyar hadügyminiszternek magyar szivélyességgel adott szállást. Meglehet, hogy az oroszok hallották Debrecenben az ellenök irányzott készületeket; de hogy Debrecent elhagy ák s hogy Tokajnál a Tiszán átvonultak, erre nagyobb ok volt bizonyára az, mikép annyi orosz katona halt el epemirigyben, mennyit akármily nagy ütközetük sem temetett el; halottaik számát 2500-on felül tették. Ekként Perezeinek menetére szükség többé nem levén, a korpona-tiszafüredi átjárást vigyázta fel, Knézics pedig Nagy-Váradról Tokajnak folytatta útját. Perez el serege mintegy 22 ezer gyalogot és 2500 lovast számlált, mely július 15-én Szolnoknál táborozott. Július 10-kén a névszerinti fővezér Görgeynek tudtára adta, hogy Jászberénynél kozákok mutatkoznak, következőleg az orosz nagy sereg Mezőkövesden lehet. Ajánlotta, hogy e serég vezényletét fel vigyáztassa, s ha lehetséges, Vácnak s onnét a vaspálya-vonalon keresztül Szegednek tartson; de ha oly veszély környezné őt, mely az áttörést lehetlenitené, — inkább vonuljon vissza Komáromba, hanem e tetteiről a fővezért mindenesetre értesítse. A fővezérség tehát s annak feje, a táborkari főnök: Dembinszky, intézkedni kezdettek. Azt gondolná az ember, hogy a parancs és engedelmesség a fej és tagok között szép viszonyban állott. Perez el azonban az alárendeltséget soha sem tűrhetvén, akkor, midőn rögeszméje azt tartá, hogy a haza nemtője egyedül ő, azt még kevésbbé tűrhette, s mindig függetlenül szeretett rendelkezni. E miatt a teendők miatti vita, haszontalan súrlódás s egymás elkedvetlenitése keletkezett. Noha Szolnokra Görgey serege felől hivatalos tudósítás nem érkezett, mégis elhatároztatott, hogy a sereg