Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 292 — több órányi távolságra szokták eló're küldeni, hogy az előttök levő tért kutassák ki. Az ütközeteknél nem igen sok hasznot hajtának, hanem mint előőrsök, mint portyázók, — megbecsülhetlen tényezők; mert míg a sereg nyugszik, az alatt ők fáradhatlan lovaikkal a legnagyobb távolságban is mindent kivizsgálnak. Négy vagy ötezer ember s a biztos tiszai átjárás a kormányzót nem birta visszatartani arra, hogy oly fontos esemény megvitatása végett — mint milyen a fővezér változása — másnap még ott maradjon, hanem elment, és minden elhatározatlanul maradt. Még mielőtt a fővezér Pestet elhagyá, elhatároztatott, hogy addig, mig Vetter .Jellasicscsal végez, azalatt Perczel az oroszok beütése hallatára, nagy hűhóval keljen át a Tiszán s mozdulatait Debrecen ellen intézze. Ez meg is történt, s elővédje Ujszállásig nyomult előre. Meglehet, hogy ez volt egyik oka, a miért a kormányzó jónak gondolta Visoczky hadtestét feltartóztatni, mely 6-kán ismét Cegléden létezett, noha tudta vagy tudhatta, hogy az oroszok ellen mi sem fog tétetni s hogy Visoczky, ha Jellasics megveretik, annak idejében mindig kéznél leend, mivel ha Szeged körül Jellasics serege ártalmatlanná tétetnék, Perczel serege Vette révei egyesülhetne. Alig történtek eme mozdulatok Szolnok, Arad és Nagy-Várad felől Debrecennek, az orosz hadtest Debrecenben a többi orosz sereggeli minden összeköttetés nélkül lévén, megelégedni látszott azzal, hogy először is oly várost szállhatott meg, melynek fenállása óta s a másfél százados török elfoglalás d acara ellenséges láb tiszteletes sarát és porát még nem tapodta; vagy talán éreztetni akarta hatalmát oly várossal, mely osztrák foglyokat ölt meg. Ez alkalommal három ház dúlatott fel; ezen házak