Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 283 — tében később öt arról vádolák, hogy ő Görgey dicsőségének irigylője levén, szándékosan vetélytársa s megaláztatása eszköze akart lenni. Pedig minthogy már azelőtt — mint ezt több alkalommal megmntatá — nem volt célja Görgeynek ártani, úgy ezt most épen nem akarhatta, midőn az egységre s egy cél felé való összmunkálkodásra a legnagyobb szükség vala. Ezt a híres véleménygyártók, a Kossúth-lapok, a Márciusok s a többien szintén tudhatták volna, ha a pletykára kevesebb s a körülmények mivoltára több figyelmet fordítanak, s tudhatták azt is, hogy akkor, midőn a fővezérségre oly tekintély vágyott, kit a tanács nem akart, vagy olyan, kiben nem bizott — hogy a locsból kimenekedhessünk: Mészáros fejét erre reá adni kénytelen volt, midőn pedig ezt tevé, együgyííségében mi mást sem reménylett, mint hogy annyi egymás közt összeférhetlen hadvezér közt, ha más által nem is, becsületessége és egyenessége által, mely minden egyénben elismeré az érdemet, egy oly közönyös pont leszen, mely a sokfelé ágazó véleményt és kedélyt egy körbe gyűjteni s kiegyenlíteni bírja, s mely a különböző beesés dics vágyókat legkevésbbé bántja meg. Tarde post festa cantare. A dolog megtörtént s Pesten irányt Dembinszky adott, mig e sorok írója kormányzói levelekkel megrakodva, — melyek tartalmát nem ismeré, — július 2-dikán reggel gőzösön Komáromnak tartott. Alig ért délutáni 5—6 óra között Páth falu közelébe, midőn a lakosok Tüztőt és Szőnyt ellenséges katonákkal, a partokat ágyúkkal megrakottaknak állították. Közelebb csak annyira menvén, hogy a gőzös hiába meg ne rontassák, látcsővel a Duna jobb partján egyes mozgó katonákat vettem észre, de tiszta kilátást az emelkedő gőzkör miatt nem nyerhettem. A dologban bizonyosságot akarván szerezni, mindkét partról lakosokat idéztettem elő, kik