Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 284 — egyhangúlag azt állították, hogy ott egész napon át csata foly s hogy Szöny tájéka ágyúkkal foglaltatott el. Az itteni sereg kétes magaviselete miatt magamat egyedül és gyalog becsempészni nem akarván, — minthogy nyilvánosan nem tehetem, — Görgeynek megjelenésem hátráltatását kineveztetésemmel együtt kíméletes modorban adtam tudtára s a haza nevében felszólitám, hogy azonnal engedelmeskedjék, megparancsolván, hogy Komáromban 20 ezerig menő örséget hagyjon ágyúkkal s a sereg többi részével tartson Budának. Midőn ezt megirám s a levelet az őrséghez tartozó honvédtisztek által biztos úton elküldém: gőzösömmel visszaevezék s éjfélkor re infecta ismét Pesten valék. Alig értem Pestre, azon szomorú hírt haliám, hogy Debrecenben az osztrák fogoly tisztek midőn kocsin más helyre valának szállitandók, a bámészkodó s nem igen gyöngéd debreceni lakosok némelyike őket szavakkal gúnyolá, mire a tisztek magukat megbántva érezték s ezt sacramentekkel visszautasították, a min civis uraimék felbőszülvén, többeket megöltek közűlök, s csak nehezen lehetett mindannyinak lemészároltatását megakadályozni. Ezen lynchirozás forradalmunkban — fájdalom! — már a 2-dik levén, igen kellett attól tartani, nehogy több is történjék. Július 3-kán komáromi utam meghiúsulása miatt újra conferentia tartatott, melyben Kossúth eljárásom roszalását nyilvánitá, nem annyira azért, hogy be ne lopózkodtam, hanem azért, hogy a sok levelet nem személyesen adtam át. Mi volt a levelekben, mi nem? nem tudom, hanem valami ultra-eszélyes szóhalmazt kellett tartalmazniok, mert a kormányzó másként oly fölháborodott nem lett volna. — Végre megelégelvén a roszalást, bizalmatlanságának tulajdonítsa, — mondám, — ha olyast irt, mit személyes