Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 282 — testéhez csatlakozhassák, mely most a magyar fő hadierő magvát képezd, s hogy ennek— minthogy nagyrészben rendezetlen s lőszerrel csak harmadában vala ellátva — morális erejét növelhesse. Ezen jó gondolat azonban, — mint később előhozandjuk, — szintén meghiúsult. E szerint el levén intézve az, mi a seregek teendőit illeté, e sorok íróját a kormány megkérte, hogy menjen Komáromba, s a sereget vezesse Budára vagy oly helyre, hol az a többi seregrészekkel egyesülhetne. E követelést megtagadnom nem lehetett, bár mint uj fővezérnek az, hogy a kisebb seregrész felkeresésére utasittattam, midőn a sereg nagyobb része a Tisza körül gyűlt Össze, •— ínyemre nem vala. Nem szerettem ezt még azért sem, mivel két szerencsétlen hadi tényem következtében nevem a harctéren népszerűtlen vala ép úgy, mint népszerűtlen a közönség előtt. Hogy most én ily körülmények között Görgeyt elmozdítsam, kit a sereg tisztelt, kitől félt s a ki nemrég a haza védelmében megsebeztetett, — ez a dolognak oly szint adott volna, mintha az ujolag kinevezett fővezér a hivatal, mint konc után áhitoznék; továbbá, minthogy az engedetlenség kórjele felülről alá harapódzott, s minthogy a kormány nyílt parancsát egy hadi tanács megváltoztatni merészeié, — egy gondolat ötlött fel elmémben, tudniillik az, hogy hamar adhatná igy magát alkalom elő egy katonai lázadásra, mely ha személyemet megkimélné is, a hazát veszélybe dontendené. — Ezen magán-eszméletek közt nyilvánosan, az egész világ láttára akartam Komáromba érkezni, s e végből gőzösön el is indultam, de a sors a személyes civakodást nem engedte meg. Ha az ujdonan sült fővezér akkor, midőn még sülőfélben volt, Komáromba való kiküldetését előre láthatja vala, — megmenthette volna magát ama kétes eljárástól, mely ferde Ítéletet hívott ki ellene s melynek követkéz-