Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 280 — Dembinszkyt, ki vezéri tehetsegének már számos jelét adá, s ki arról, hogy törekvéseiben a roszakarat gátolá, nem tehetett: a tanácskozmány azért nem akará, nehogy Görgey ez által még inkább felingereltessék, s még nagyobb tévutakra vezettessék. Az egész ügy tehát fenakad, ha egy jó" bolondra nem akadnak, ki az egész feleló'sséget magára nem veszi. E jó bolond ezen sorok irója volt. 0 váltig mondotta, „hogy mivel eddig még minden merénye meghiúsult, mivel magát a háború nagyban vezetésére képesnek nem tartja, s mivel a mostani viszonyok közt szerencsésebb egyénre van szükség, azért a fővezérség elvállalására épen semmi hajlama nincs". A fővezéri méltóság azonban mégis reá tukmáltatott. Szerencsétlenségére engedékeny jellemű levén, a tanácskozmány kivánalmának engedett, noha visszapillantván a történtekre, személyét illetőleg ott, hol hozzá hasonló személyekkel leszen dolga, bizvást várhatta, hogy ép azon dolgokat fogja ujolag tapasztalni. Elég az hozzá, a dolog megtörtént s e sorok irója fővezérnek neveztetett kir mit ő másként elvállalni nem akart, csak ha Dembinszky mellette és alatta a fő táborkari főnökséget elvállalja. S e derék ember ezt is elfogadta. — A másik pont az volt, hogy a kormányzó a hadi munkálatokban, az ő tudta nélkül, ne intézkedjék. E két főpont kikötése után a szerepek elosztattak. Perez el számára kitüzetett, hogy Pestmegyében, a Kunságban s Hevesben a Tisza mentében a szervezés alatt levő tartalékosztályok ujoncozását s fölszerelését sürgesse, Ceglédnél a vaspálya körül a szétszórt erőket egybegyűjtse, s ott a további eseményeket várja be. Bácsmegyében Hegyesnél Guyon tábornok Jellasics seregéből Ottinger tábornok által éjszakának idején véletlenül megrohantatott. A roham nem sikerült s az ellenség nem kevés veszteséggel veretett vissza; de
