Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

23 — lött viselni s mely szentségét csakhamar éreztetni is kívánta azon gyengébb kollegákkal, kik elmaradtak, el nem jövetelük miatt fölvilágosítást kívánva tőlük, vagy ha ezt nem nyújtanák, a képviselők sorából kitörlésüket követelve; s bárha ezen indítványnak voltak ellenzői is, de azt a többség mégis elfogadta. Az országgyűlés a mint egy részről ájonc volt politikájában, ágy most más részről még kevésbbé volt határozott eljárásában; kétséges eszméit átvitte nyilvános vitatásaiba is s azon bizonyosat, a mi a társadalmat fenutartja, sem kimondani, sem ténynyé változtatni nem birta. A rokon gondolkozás, hajlani s elv, az új körülmények által előidézett új barátsági kötelékek keresése s a magán életi új szövetkezések itt is több részre osztván őket, mindegyik mást akart, mást tett. Állandó politikai hitvallással, — mint az egyedül üdvözítő kellékkel, — nem birtak s azért zsinórmértékül szolgáló hitvallásuk nem is volt. Az is hibájuk vala, hogy nem azt tevék, a mit a magán körökben nyilvánítottak, s az, hogyha beszédeikben néha merészek is valának. de tetteik félénkségét árultak el. A boszuló halálbüntetést célul ugyan nem tűzték ki, de a rögtönitélő székeknek mégis kelleténél nagyobb tért nyitottak. — Mivel a sors kevés időt ajándékozott honunk újjászületésére, azért egymás szaggatására nem tévedtek, s nem szánhatván a jóra több figyelmet, a boszút sem használták, nem lelkiismeretüknél fogva, s talán az általa nyújtható rosz példa miatt sem, mivel zavaros időkben az oly egyéniségek, kik lelkiösméretükkel könynven megalkusznak, csakhogy befolyást nyerjenek, s mivel a gvengék s gyávák többnyire félelmesek is lehetnek, s ezek a nyújtott rosz példát könnyen fölhasználhatnák. Tudták s érzék, hogy a pénzbeli erőt nélkülöző ország nélkülözi azon hatalmat is, melylyel az anarchiának