Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 24 — s az ellenségnek ellenállhat, s azért a pénzt bőven s civakodás nélkül megszavazák a kormánynak. Noha sokban „savoir fairé"-t tanúsítottak, a mivel többre jut az ember mintsem a puszta „savoira-ral, mégis mintegy titkos erőtől visszatartva, sem az egyikét sem a másikát valódikig nem tudták alkalmazni. Ha a nemzetgyűlés szabadalmait vagy autonómiáját nem bántotta a kormány, — a mi miatt azonnal fölháborodott, — a gyűlés itt is úgy mint Pesten, legengedékenyebb „igenu-t mondója volt s maradt a kormánynak mindenben. Ezen „igenzés" anynyira ment, hogy a konferentiákban vitatott fontos kérdéseknél az ellenzék mintha valami lappongó ördög fenyegetése következtében sakban tartatott volna, bárha ez ellenzék az értelmesbekből, a beligazgatás avatottjaiból s a legjobb tollú egyénekből állott; sőt ha az a titkos ülésben nagy számmal ellenzőleg nyilatkozott is, a nyilvános ülésben ritkán merte ezt ismételni s igy a közvélemény fölvilágositására nem hathatott. A sajtót eleintén a kormány unalmas orgonája, a hivatalos „Közlöny" képezte. Ez, — valamint társai az egész világon, — ha már Pesten sem tudott irányt adni, Debrecenben, külföldi tárgyak szűkében lévén, még kevesbbé adhatott, s kellemes olvasmánynyá sohasem vált. Polgári s hadi kinevezések, hébe-korban régibb német s francia lapokból csempészett kivonatok, az országgyűlési ülésekben előfordult sovány tárgyak s szónoklatok nem mindig eleven s hű másolatai képezék főbb cikkeit. A hadi események több szerencsétlen mintsem jó tényből állván, az elsőn körösztülcsusszanni, a másiknál kevésből sokat csinálni volt feladata a „Közlöny"-nek, s igy sok helyet nem foglalt el ez sem.