Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 270 — só'bb azonban három, négy, öt, sőt több ezerből álló számához arányos eredményt nem látván, hanem azt tapasztalván, hogy őt az ellenség megsemmisítésére használni nem tudják, azért elkedvetlenedett, önbizalmát elveszté, sőt még a régibb ezredek huszárja is veszteni kezdé közmondásossá vált világhirü bátorságát. A július 2-ikán történt .ütközetnél esett meg az, hogy Görgey agyacsa táján megsebesült. Hogy mikép, ki, és mi által? még mindig rejtély. A közvélemény abban állapodott meg, hogy az vágás volt. — Azt is mondták, hogy Görgey azzal bátoritotta katonáit, hogy ma csak őt fogja keresni a fegyver. Görgey igen rövidlátásu volt, mi ha egy fővezérben hiba, egy lovassági vezénylőben kétszeresen az, mivel a lovassági csetepatéknál a győzelem többnyire egyetlen perctől függ, mely ha elszalaszttatik, a másik perc a legjobb rendelet dacára is kárt okozhat. Görgey e miatt az időt és tért jól kiszámitni nem birván, 3—4 ezer lovasa élén, az ellenségre mutatva, „utánam!" és „rajta!" szavakat vezénylett. A cél öt-hatszáz lépésre lévén, a mint a tömeg helyéből vágtatva indult el, a szárnyak összekeveredtek, összebonyolódtak s az ellenségre gombolyagalakban törtek s igy is tértek vissza. Lehet, hogy Görgey ekkor, a zavarban lovait fékezni nem biró és kardjával hadonászó saját emberei által véletlenül sebesittetett meg. Ekként szomorujátékunk végső része — mint sajnosán kellé tapasztalnunk — rosz jelek mellett kezdődött meg. Mivel a hadjárat vezetése — Erdélyen kivül — Görgey kezében volt összpontosítva, azért vele kellett kezdenem. Mig ezek Komárom környékén történtek, azalatt Pesten fontos dolgok merültek fel, s azok ügyünknek