Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 271 — bizonyos fordulatot adának, s ezeket, mihelyest a többi seregek tetteit és állásait leirtani, szintén fel fogom világosítani. Dembinszky — mint láttuk —június 17-ikén adta át Visoczky tábornoknak mintegy 12 ezerre menő hadtestét. Visoczky mellé Dessewffy tábornok adatott, hogy az első a hadi mozdulatok-feje, az utóbbi pedig Visoczkynak nyelve és társa legyen. — Azt mondják, liogy több szem többet lát; azonban háborúban két fő egy sipka alatt sohasem dolgozik jól, s több eredményt tüntethet föl egyetlen, bár középszerű vezér, mint két jó egy helyen; s ez valósult is. Visoczky nem feledé el az összes lengyel csapatokat magához húzni, mit azelőtt tenni nem akart, s alig vevé át a vezényletet, az orosz sereget megelőző kozákokkal máris kis összekoccanása történt, minek más hatása nem volt, mint az, hogy az oroszok beütésének hírére a hadtest összeszedte sátorfáját s 21-dikén Kassára be- s onnét ismét kivonult, hova a kozákok nyomba követték. Hidas-Némethiben Dembinszky szóval és Írással Visoczkynak Tokajt figyelmébe ajánlá, mint oly biztos állást, mely egy részről biztos átmenetül szolgál, másrészről pedig az oroszok sebesebb előnyomulását oldalfekvésével fenyegeti. Dembinszky onnét kocsin Pestnek tartott s a sereget végképen elhagyá. Visoczky az orosz sereget sehol sem várta be, hanem egyre hátrált s június végén már Árokszálláson volt, további rendeletet itt várván. Az oroszok e részről teljes hadsereggel (armée) nyomultak be honunkba, Paskievics herceg vezénylete alatt. Mellette és alatta Miklós cár második fia, Constantin nagyherceg létezett, ki eredeti muszka jelleme dacára mindenhol leereszkedést tanúsított.