Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 267 — Még mieló'tt Görgeynek az ellenség összes erejével kellett volna megküzdenie, vagy azért, mivel az ellenséges erő eló'nyomulását a Duna bal partján hátrálni s előmenetével Pozsonyt is fenyegetni akará, vagy mivel a háborút fényesen akará megkezdeni: június 16-dikán az ellenség legszélsőbb szárnyát Zsigárdnál Asbóth dandárnok által megtámadtatá. E csata az ellenség fedett, átvágott helyzeténél fogva, melyet az osztrák vadászok előnynyel használhattak, részünkről nehéz veszteséggel volt összekötve. Görgey e szerencsétlen merénynyel nem levén megelégedve, a veszteséget a vezénylő tudatlanságának tulajdonitá, miért azt a seregtől azonnal elküldé, s a veszteséget azon tájon, azon körülmények között, de nagyobb számú erővel önmaga akará helyrehozni. Tehát Perednél, Zsigárd közelében, az ellenséggel június 20. és 21-kén két napig csatázott; eleinte, midőn az osztrákok csak egyedül valának vele szemközt — előnynyel, hanem midőn az orosz tartaléksereg azok segélyére érkezett,' és cselekvőleg is részt vett, a szerencse Görgeyt is elhagyta, s szándokától nagy veszteséggel kellett elállnia. Itt volt az oroszokkali első találkozás, mi annál nagyobb szerencsétlenség volt, mivel az oroszok morális hatása gyarapodott, s mivel azon már-már felülről aláfelé harapódzó vélemény, hogy az orosz-osztrák egyesült seregnek ellentállani lehetetlen, — el kezde terjedni. A másik szerencsétlenség az, hogy valamint az első, ugy e második hadi merénynek szükségességét okokkal nem igen lehetett támogatni. A veszteség aránylag igen fájdalmas volt ránk nézve, s az ott vivó hadosztály anynyira meggyengült, hogy az a többiek közé soroztatván, neve is eltűnt. Az ellenséges erő június 21-től kezdve mindig jobban és jobban erősödvén, a Vág-Duna körül a magyar állá-