Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 268 — sokat szűkebb körre szorította; azonban e részről a Vág folyónál tovább nem haladt. Az ellenség főereje a Duna jobb partján lévén, ez hadi menetekben 27-kén Győr alatt termett, hol Pölte mberg, — főhadnagyból vágtatva lett tábornok — körülbelül 12 ezer gyalogot és három ezer lovast vezénylett. Támaszára, a veszprémi út felvigyázásán, Kmetty állott 6 ezer emberrel. Miért állitotta Görgey e hadosztályt ily távolságra, midőn ő főerejével Komárom körül létezett s midőn két ezred lovas ugyanezt a szolgálatot tehette volna; s ha már oda állitotta, miért nem erősbbitette, vagy miért nem ment segélyére; miért parancsolta, hogy a csatát ott el kell fogadnia? — ezt csak Görgey tudja; e sorok irója nem érti, s azért még csak azt jegyzi meg, hogy Pölte mberg bő'l több gyakorlat után idővel derék tábornok válhatott volna; de ily vészes körülmények közt föladatán alól állott, mert több ott jelenvolt és résztvett beszélé, hogy biztositásáról felületesen gondoskodott, hogy a gyengébb helyeken folderőditéseket alkalmazni elmulasztott, sőt hogy hadteste is a sekélyre apadó tt Rába ága által ketté választatott. Ezt az ellenség áthidalta s igy Pöltemberg osztályának egyik részét s Kmettyt is magától elvágatni engedé; minek következtében nagy veszteséggel Komáromnak kényszerült visszavonulni. 0 felsége, a császár személyesen volt jelen ezen győri ütközetnél, s mint az „Esquisse" irója mondja, az égő hídon Ő ment először keresztül. Ha az orosz szerződés pontjait tekintjük, itteni jelenléte természetes volt, mert e szerződés pontjai szerint: 1. „Az orosz seregek Ausztria által élelmeztetnek", mit Ausztria elfogadott. 2. „A fővezér orosz legyen"; — ezt Ausztria azzal mellőzte, hogy a császár maga álland a had élére.