Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 254 — meghozván, azokat a kormány s az erélyes hadügyi helyettes sokallani kezdék. A kormányzó tehát részben önszántából, részben pedig a helyettes hadügyminiszter ajánlatára május 20-kán a hadügyminisztérium kérvényét a következendó'kben elfogadta, s azt végbe vinni rendelé: „Egy orosz sereg betörésének lehetőségéről s az osztrák sereg erejének mindenfelőlről szaporításáról tudósíttatván, a nemzet hadi ereje működését ezentúl egy, a kormánynál elhatározott közös védelmi elv fogja vezetni. „A hadrészeknek menetökbeni önkényes eljárásuk, s az egyetemes hadvezetés mibe sem vétele ezentúl tilalmaztatik; de hogy ez lehetővé váljék — egy? az egész honvédelemre kiterjedő nagy terv fog kidolgoztatni, mely minden egyes vezénylő teendőjét kitüzendi. „Buda bevétele, — vagy h& ez nem sikerülne, — egy hadtest otthagyása s a többi hadrészeknek a felső Duna részeire való előremozdítása után Görgey, a fővezér, a hadügyminisztérium átvételére a kormány helyére elváratik, hogy az egész védelmi terv életbeléptetését megkezdhesse. „Az önkényes tiszti kinevezések s lovagrenddeli diszesitések az egyes vezénylők részéről megtiltatnak, s mindaddig, mig a hadügyérnek a törzstisztekre nézve tett előléptetési ajánlatait a kormány nem helyesli s meg nem erősiti, — azok ne nyilváníttassanak, kivévén a csatatéren érdemlett jutalmazásokat. — Ezen, a kormányzó és a miniszteri tanács által helybenhagyott határozatot a hadügyminisztérium az összes seregekkel tudassa". Vájjon mit tanulunk ebből, vagyis inkább: mi ennek a morálja? Az, hogy a kormányzó az orosz beütést május 20-kán még csak valószinünek tartotta, holott az osztrák hivatalos és más hirlapok már május elsőről való számaikban igy nyilatkoztak: „Mivel a magyarhoni fölkelés néhány hó óta ily