Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 249, — fenyegetésekkel felelt, mivel pedig- nélkülözhetlen volt, azért a kormányzó elhallgatott, sőt még sok, saját körébe vágó tettét is jóváhagyni kényszerült, s csak alattomban dolgozhatott polgári tekintetben káros rendeletei ellen. Magyarországban — mellékesen legyen mondva — a lemondási- fenyegetések ugy szólván maximául használtattak, s kiki akkor állt elő velők, midőn annak lehetetlenségét ösztönileg érzé. így tett Kossuth kezdettől fogva mindig, igy Bem, igy Görgey, de ez utóbbi csak egyszer, Komáromból; igy mások; sőt még e sorok Írójának is el kell mondania mea culpáját. Ez nagy szegénységi bizonyitvány honunkra nézve; tette volna csak azt valaki az első francia forradalomban: hány alkalmas ember lett volna minden lemondott helyére! Kossuth érezvén Bem nélkülözhetlenségét, azért hódolt neki, Bem szintén ismerte erdélyi sine qua nonságát; mert ha Bem Apó onnét eltávozik, a székelyek egyes becsapásokat tesznek ugyan, — de vége az enthusiasmusnak. Bem önkénytes eljárásának csak két példáját hozom fel. S ezek egyike volt Bánátban létekor a sóár önkénytes leszállíttatása. Az ellenséges indulatú tartományokban, a határőrök és oláhság között jótéteményeket osztogatott a magyarajku honrészek rovására, melyek a terhet legtöbbnyire egyedül visel ék, mi a kormányt kellemetlen helyzetbe hozta. A másik eset, hogy a szászoknak átalánosan megbocsátott, s csak pénzbeli sarcot vete ki rájok, s hogy minden elfogott oláht haza bocsátott. Célja ezekben is jó volt, mert általuk a mindent felforgató szászokat s a tévútra vezetett oláhokat a magyar ügynek akará megnyerni. Ezzel ugyan a kormánynak semmi akadályt sem szerzett, csakhogy jótettének hasznát nem látta, mert az erdélyi szászokat nem ismerte, kiknek jóakararát — ha