Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 250 — még Bem fizet is nekik — megnyernie még akkor is lehetetlen volt. Bem nem igen gyorsan haladó szervezései, a kormánynyali súrlódásai s még más eló'ttem ismeretlen okok miatt jövetelével késett, bár jöttét tudatá a hadügyérrel; s midőn kiindult, seregének egy dandára a Maros völgyén húzódott Bánát felé. 0 maga aprilban a hátszegi völgyön vonult keresztül, legfölebb 2500 emberrel, kiket a többi seregnek követnie kellett volna. E kis seregcséje is csupa újoncokból állott, hanem vezérök érdemei által lelkesültekből, kik Vajszlovánál 2000-ig menő osztrák rendes erővel találkozván, ezt — egy hegyfolyamon keresztül gázolván —• minden lövés nélkül megtámadák és pedig oly elszántsággal, hogy az ellenség rendetlenül kényszerült hátrálni, s igy Bem Karánsebesbe vonulhatott; innét erejét csakhamar Lúgosnak forditá, hol a Temesvárból ellene kiküldött 4—5 ezerből álló osztrák osztály állott, őt mozdulataiban akadályozandó. Leiningen osztrák tábornok, egyike a magyarok legszenvedélyesebb gyűlölőinek, vágya kielégítésére jó alkalmat látott. Azonban őt Bem újonc és kisebbszámu hadával csakhamar elsöpörte maga elől, mert Leiningen Temesvárig meg sem állott, ott lelhetvén magát csak biztosan. A mint Leiningen Lúgostól eltűnt, Bem őt elővédéi által két úton vette üldözőbe, gondolván, hogy Vécsey, kit közremunkálásra hivott fel, Aradról Rekás megszálltával' Leiningen hátvonalát eltorlaszolandja, s igy őt megsemmisítendi, mi azonban nem történt meg. Vécseynek ugyan meg volt hagyva, hogy Bem fölszólitására az ostromnál nélkülözhető seregrészével annak mozdulatait elősegitse, azonban Bem — másnak tekintélyét mibe sem vévén — Vécsey alattvalóival ennek hire és tudta nélkül rendelkezett, s igy történt, hogy