Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 20 — lett meg talán, hogy a kormányfő gyermekeit hadnagyokká öltözteté s így mutatá, s kiket — ha a hadügyéi* nem ellenzi, — az ausztriai főhercegek példájára ki is neveztetett volna, mit az asszony bizonyára szívesen lát vala; az atyáról azonban fölteszem, hogy ezt meg nem engedi. A honvédelmi bizottmány, szerencséjére, kevés személyre apasztotta le magát, mivel látta, hogy a sok személy inkább hátráltatja a gyors ügyvitelt, mintsem előmozdítja. A minisztériumok szintén csak néhány főnökkel vezették dolgaikat s igy mindannyian könnyebben boldogultak az elvégzendő tárgyakkal, mintha több órát tanácskozásban tétlenül töltöttek volna. A felsőházból báró Perényi az elnök, báró Józsika Miklós az iró, s gróf Eszterházy Mihály, az alsóházból pedig Nyáry Pál, Patay, s Madarász László valami rendőrminiszter és státustitkár közti középvalóság alkoták a honvédelmi bizottmány személyzetét, kikhez a pénzügyi státustitkár Duschek, s •— ha dolgai engedték, — a hadügyér is járult. Helyettes elnök Kossuth hon nem létében Nyáry volt. Ez a magyar ügyben a gyakorlottabb férfiak egyike, ki időnkivüli vérmes politikai nézeteiből alább hagyván, a haza veszélyes állapotában mérsékelt s jótapintatií egyéniséggé lőn. Kár, hogy midőn heves ellenzékiből kormánytaggá lett, egyszerre valami doctrinairi köntöst öltött fel s eszméinek hosszas kifejtésével unalmassá tette magát. Később Debrecenben Patayval, egy kis fractió élén, juste-milieut kezde képezni. Ezen egyéniségek, — ha Eszterházyt s Duscheket kiveszem, — a leghevesebb ellenzékiekből állottak, hanem előbbi ábrándjaikból már igenis kijózanultak, (ki- " vévén itten a kis kapucinust, Madarászt, ki Couthon