Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 21 — jakobinismusából sohasem vetkezett ki,) a futás után pedig s új elhelyezkedésük alatt a viszonyokat higgadtan vevék fontolóra s a hadügyminiszter elleneseiből annak barátivá változtak át. Beligazgatási dolgokban gyakorlottak voltak s hol a kormányfő lángesze szüleményeit nem kénvszerültek módosítani vagy ellenezni, azokat igazságos szellemben vezették. Politikai értelemmel is birván, a nemzet szükségére nézve megegyeztek, bár az orvosi szert illetőleg eltértek egymástól, de azért zavart még sem idéztek elő. Mivel az események több árulót teremtettek, mint a véleménykülönbségek, s mivel ezekkel, valamint a hanyag tisztviselőkkel, vagy az elegendő számú, időnkivüli ellenesekkel sokat kellett vesződni, azért az akasztófa gyakran pendíttetett meg. a nélkül azonban, hogy azon áldozatokat szerettek volna látni. A hízelkedőknek erősebben tudtak ellentállani mint fejők, s mivel higgadt komolvsággal vezették az ügyet, bár a nép társaságát nem keresték, mégis megtartották annak tiszteletét, ugy hogy midőn leköszöntek, a nemzet hálával gondolt rájuk. E hálát nyilvánosan is kifejezi vala a nemzet irántuk, ha a bizottmány egyik tagja, az alacsonv ünhaszonkeresésből reá bízott kincseket elsikkasztó Madarász László közéjök nem tartozik, kinek nyomorult tette csak később jutott napfényre, mi által a bizottmány tekintélye homályosodni is kezde. E kormány-testületnek szintén voltak bajai a kormány-fővel, s mivel ügyeit annak azon szobájában végezte, a melyik mellett a női család tartózkodott, ez a hivatalos vitákat kihallgatta, maga körében azt újból megvitatta s aztán fölcifrázva tálalta a kormányfő elé. Innét származtak azon előnyök, hogy 1-ször is a titkos ügvek nyilvános titkokká váltak, s 2-szor, mivel lehetlen volt a kormányfő több hevenyészetét nem rosza-