Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 238 — Jellasicsnak ideje sem volt. Pár ágyú elsüttetése még nem összelövetés; s ha lehetséges volna is ez, miként tudhatá és óvhatá meg azt Perez el a Ferenc-csatorna keleti részéről? „A Dunán Jellasics mindenét Eszékre szállitotta bántatlanul," — mondja tovább a levél, — mit, ha Perez el Kossuthtal en compagnie működik is, akkor sem birt volna megakadályozni. „Én előre látom, hogy Bánátban levén, s az operátiók egysége végett Bemnek a főparancsnokságot átadni szükséges levén, — előre látom, hogy Te ezt nem türended; mert semmi parancsot nem tűrsz, senki hatóságát nem akarod respectálni." E eriminatiók és reeriminatiók a hadjárat történetét föl nem világosit] ák s azért elmaradhattak volna. Hanem curiosum gyanánt föl akartam azokat hozni, hogy az olvasó ebből is lássa, mily chaoszban, fegyelmetlenségben létezett az egész hadügy, vagyis a hazának majdnem egész ügye. Ha Kossuthnak föntebbi levelét s átalában minden levelét olvassa az ember: mily öntudat, mennyi szerénység, méltóság s mások irányábani gyengédség tündöklik ki belőle és belőlök. Másfelől pedig népszerűsége s úgy szólván határtalan hatalma dacára mily gyönge, hajlamvadászó , bocsánatot kérő ott, hol hivatalos tekintélye mások figyelmetlensége által megsértve és megalázva volt! Magyarhonra tehát szintén alkalmazni lehet azt, mit I. Ferenc császár szeretett mondani, hogy t. i. „a parancsolat azért adatik ki, miként annak 24 óráig engedelmeskedjenek s azután elfelejtsék." Ha a kormányzó, — az egész minisztérium egyik kiegészitő tagja — a hadügyminiszter megsértését ily barátságos intéssel s a gyalázót ily mézes modorral büntetheti csak, ha collegáját ekkép sárban hagyja s egy