Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 229 — ó-bitű rácok békítőjét — győztes hadi munkálatai közepében hagytunk el. Perez el Titelnek bácsmegyei részéről való ostromlásával fölhagyott, mivel annak bánáti része az ellenségnek hódolt, s mivel Karlovcáról a Dunán át, a németbánáti ezreden keresztül, akadálytalanul vonhatott magához segítséget; azért is győzelmes fegyverét a Bánátnak inditá, az ellenséggel ott is végzendő. Ennek folytán O-Becsének, a Tisza partján fekvő népes mezővárosnak tartott. E város januárban történt elhagyatása óta sokat szenvedett s legfőkép magyar népessége, mely a rácok által sok üldöztetésnek vala kitéve, noha mégsem annyira, mint Zenta, hol egyszerre 1500-an gyilkoltattak le, kiknek holt tetemeiből a rácok halmokat épitettek. Nem emlékszem reá: vájjon emlitettem-e, azonban akár emiitettem, akár nem, nem fog helyén kívül állani, ha itt felhozom, hogy bárha igen sajnáltam és sajnálom őket sorsuk miatt s a történt iszonyúságokra utálattal emlékszem vissza, mégis a bácsi magyarok viseletét roszalnom kell, kik számosak lévén s a népes városokat hason fajjal tömötten lakván, mihelyest magukra hagyattak, gyávaság szállta meg ó'ket s birka-türelemmel engedék magukat üldöztetni, leöldöstetni, pusztíttatni, — holott, ha emberül ellenállának, természettől kevésbbé bátor elleneikben maguk iránt több tiszteletet gerjesztettek volna, s bizonyára kevesebb kárt is szenvednek. Becse tehát, mint majd minden rác felsőbbség alatt levő helység, földsáncokkal vala körülvéve, melyek néhányát még Bechthold vetette föl, s melyek később kiterjesztettek,— s csupa rác és szerbiai őrséget foglalt magában. Az őrség magára hagyatván, — miután Földvár és Turia elesett, a csajkások is meghódoltak, — Török-Becsétől a Tisza által el volt zárva, s az első roham által