Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 228 — Tartalék-sereg Dessewfy, Hadik és Pulszky alatt lenne, kik magukat a tóduló újoncokból egészítik ki. Dembinszkynek pedig jelentései s az orosz beütésrei készülete dacára meghagyatott, hogy a határok őrzésére seregének csak kis részét hagyva, állását a legszigorúbb -felelőség terhe alatt a Vág-Duna mellé tegye át s igy az ott működő fősereghez csatlakozzék. E terv nagyszerű is, szövevényes is levén, e sorok Írójának felfogását túlhaladta; következőleg a hadügyminiszteri, fővezéri s kormányzói bölcsesség ezen szüleményét minden észrevétel nélkül adja át az utó világnak, bár Kiutahiában ideje elég, de kedve kevés van annak taglalásába bocsátkozni. A mint Dembinszky demetei főhadi szállásán a föntebbi rendeletet s a kormánynak az ő ellennyilatkozatára adott tagadó válaszát vette, — málnáit azonnal összefűzve, lemondását a kormányzónak azon értelemben küldte be, „hogy ő oly fővezéri rendeletnek engedelmeskedni nem tud, mely az oroszok közeledtéről tudomást véve, még akkor is, midőn ezek Magyarhon határain s ugy szólván előtte állanak, a védelmi sereg nagyobb részét elmozdítani parancsolja s e szerint a haza ily fontos részét védetlenül hagyja. 0 ezt vagy a legnagyobb hadi tudatlanságnak, vagy pedig hazaárulásnak kényszeritvén nyilatkoztatni, becsülete és lelkiismerete megsértése nélkül egy ily főnök alatt nem tud és nem is akar szolgálni, s elmozdittatását kéri." — E kérelme teljesíttetett s Visoczky és Dessewfy Aristides tábornokokká neveztetvén, a vezényletet ezek vevék át, Dembinszky pedig a sereg legnagyobb szomorúságára ezt juniushó 17-dikén elhagyta és Pestnek tartott. A felső-magyarországi seregrész működésétől, vagyis inkább annak reménysége meghiusodásától ismét Perezel Mórhoz fordulunk, kit — mint a csajkások s a bácsi