Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 219 — ISIivel pedig minden el volt tőlünk zárva, eljött a koliolniánvok és hazugságok ideje, miket bár a kormány nyelve, a .Közlöny- megcáfolt, de mivel Napóleon -Moniteur--jenek mintája szerint a jobb események nagyítása s a roszabbak elhallgatása vagy elsimítása következtében hitelben ez is csökkent, azért a közönséget soha sem nyugtathatta meo- ugy, hoo-y az a cáfolat alatt fontos titkot ne képzelt volna lappangani; s igy a város folytonos izgatottságban létezett. Ehhez í árult még- a sok henve. tétlen s a szolg-álat alól mag-át kivonó honvédtiszt szószátyársága, kik részökró'l a jót s roszat nagyítván, a közvélemény nvugtalanitásához nem kis mértékben járultak. A sok mindenféle hivatal- és szerencsevadász, — kiknek száma leg'io volt. s kiknek beszédei és meséi szintén kitettek magukért, — nyngodtabb állapotot nem idézhetett elő. Az uj hadügyminiszter, vagyis a győzelmes fővezér eldődje megbízottjait a hivatalból kiküszöbölvén, megürült helyeiket saját híveivel tölté be. Ezek — hozzál hasonlólag — fiatalabbak, virgoncabbak s tevékenyebbek levén, tőlük gyorsabb működést remélhetett. Az igazgatásbani tapasztaltságra szüksége nem volt, mivel ez bizonyos időkben érdemnek úgysem tartatik, s mert forradalmakban fiatal emberekre van szükség;, kiktől biztositékot csak a jövőre lehet s kell várni és követelni. A hadügy hivatalában e rögtöni megitjusitást észre is lehetett venni az abból kifolyt éretlen tettekben. Az ügyek azonban mentek, s ha jobban nem is mint azelőtt. mégis kevésbbé rovatott meg az uj főnök, mint megróvatott volna eldőde, ha ez idő tájt még székében ül vala, ki hivatalát nem a harctéren szerzett babérjainak köszönheté. Ezzel átmegyünk azon eseménvekre. melvek a különböző seregeknél történtek.