Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 217 — bizonyára az utóbbi kapja a többséget, az előbbit időnkivülinek tartván mindenki. Az akkori kísérők eo-v része most a más világon kérdezheti egymástól: miért vannak ők ott. t. i. a más világon: az pedig, ki az ünnepély emelésére kocsiját adá, gr. Kárólyi György, még most is számítgathatja, mikép takaríthatja meg ezen örömből reá háramlott költségeit, melyeket Haynau vele százötven ezer forinttal fizettetett meg". Tehát Pesten és Budán is. s igy Budapesten voltunk megint. E sorok írója nem annyira altábornagy! titulo cum vitulo címével, hanem becsületes képviselői szerepben tanúsíthatta tevékenységét, ha ugyan io-az, hogv tanusitotta. Szép volt az országgyűléstől, hogy őt azért, a mit tett, — a mi igen kevés volt, -— azért a mit tenni akart, — mi valamivel több, — s végre azért, mit nem tett. — a mi legtöbb volt, — nemcsak altábornagvi rangra emelte, de még az egész honi katonai neveléssel is megbízta. Mivel pedig az országgyűlés csak egy hó múlva nyitandotta meg termét, azért nem kellett most azzal sokat törődnie , mert semmi indítványt sem kellett ke'szitenie. A mit indítványozott volna, az az első magyar katonai főtanoda újból feltámasztása volt; ez elvben már el volt határozva s a pénz is utalványozva, s most Windischgrátz kórházát eredeti céljára kitisztítani, felbútorozni s helyreállítani kellé: a tanítók már meg- valának szerezve, a tanulók összegyűlve s csak kezdeni kellett az oktatást. Időm ekként szabad levén. önmagamról másra terjesztettem figyelmemet. Hanem vajmi keveset birok itten följegyezni; mivel pedig ennek okát már elmondám, azzal nem untatom ismét olvasómat, ha tudniillik ezen igénytelen elbeszélés valaha Gutenberg müvét foglalkoztatni fogná: s ha fogja, csak akkor foghatja, midőn firkálója e világból már a másikba költözött. Kezdjük tehát!