Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 202 — reget és vezénylőjét bizalommal és dicsőséggel árasztá el, ellenben az ellenség terveit meghiúsította, sőt ezután saját biztonságáról készteté gondoskodni. — Az ellenséges seregből egy hátvédosztály maradván Vácon, ez Damjanics által szintén szétveretett. Windischgratz a többivel Budára költözött át s a váci hátvédosztály fénmaradt része Esztergomig vonult. Mig a magyar sereg a Dunának ellenségtől ment balpartján Ipolyságnak s igy tovább a Garamig tartott, — azalatt az ellenséges sereg vezényletében változás történt. A herceg, ki a szerinte főhadnagyok által vezényelt rebellis vagy insurgens magyar sereget tönkre tenni nem birta, önmaga kivánta-e visszahivatását vagy nem? ezt nem tudom; a mit tudok az, hogy Velder táborszertár-nagy, midőn a vezényletet átvette, napi parancsában a herceg tudatlanságát kimélettel szerencsétlenségnek keresztelvén, erősebb és erélyesebb hadjáratot ígért s a demoralizált sereget ujabb és bizonyosabb győzelmekkel kecsegtetvén, azt uj erőfeszítésre buzdította. E vezénylet - változtatás következtében Velder, a mennyi katonát csak magához húzhatott Ausztriából és Morvából, azt Magyarhonba rendelé. Jöttek is, s bár számban nem igen sokan, de kiképzett zászlóaljak s ezek között a bécsi őrség két gránátos-zászlóalja. Erejének minőségét az alárendelt vezényletben a győzelmes olasz sereg némely előléptetett tábornoka is emelé. Ezek közt volt Wohlgemuth, ki Olaszországban magát megkülönböztette, s kit hladeczky jobb tábornokai egyikének tartott, s ezen kívül mások. Velder tehát minden rendelkezése alatt levő erejét összeszedvén, azt a hires olaszországi vezénylőre, Wohlgemúthra bizta, ki mintegy 16 ezerből álló hadával Nagy-Sarló körül foglalt állást a végre, hogy a Komárom felszabadítását céljául tűzött magyar sereg útját elzárja-