Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 203 — April 17-dikén Damjanics Barson, Klapka Kálnán s Gáspár Szent-Györgynél (Görgey hol?) szállásoltak. 18-án Kálnánál pár rosz hídon keresztül, a Garamon átvonultak s azalatt Gáspár nagyobbára lovasságból álló hadtestével a Garamon, Sáro átellenében, hídépítéssel foglalkozott; Wohlgemuth e két veszélyes s biztonság nélküli átmenetet közönbösen nézte vagy ngy látszott, hogy azokról tudni mitsem akart. Tán az 1830-iki algieri pasát utánozta, ki Bourmont francia seregét mindaddig nem akará megtámadni, mig az egész sereg partra nem szállott, hogy aztán azt egyszerre a tengerbe fullaszthassa. Ez a pasának ugyan nem sikerült, de Wohlgemuth azt vélte, hogy erre biztosan számithat, mivel oly seregtől vált el, mely a gyengébb testű olaszok ellen a szuronynyali rohamot kedvelte, s beszélik is róla, (ennek valóságáról a plébános kezeskedjék,) hogy a verekedés eló'tti estén a plébánosnál levén szállva, elbiicsuzásakor így nyilatkozott: „Sie werden von einem Spektakel hören; ich werde diese Bagage schon karnifeln." — Azonban a gondviselés máskép akarta. April 19-én történt a csata, melyben a két magyar hadtest szerencsés összmunkálkodással támadta meg az ellenség szárnyait s azokat visszanyomta. Ez oldalas támadásban Klapka, Damjanics által támogattatva, előkelő' szerepet játszott. Az ellenség az ütközetnek jobb fordulatot adandó, a nagy-sarlói csatatér kulcsát kezükben tartó gránátosait rohamra készité, azonban Damjanics hires dandárja ezt szuronytszegezve megelőzte s ellenét nagy vérontás között állásából elvervén, a helyet elfoglalta. Evvel az ütközet nyerve volt; az ellenség némi rendben hátrálni kezdett. Alidon azonban Gáspár lovasságával a csatatérhez közeledett, a rendes hátrálás futássá vált s az osztrákok biztosságot s menekülést ebben kerestek.