Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 193 — a dolgon, akár tudja ennek indokait, akár nem, s meg" fog nyugodni abban, hogy az érdemjel létezett. E sorok Írójának azonban bocsánatot kell nyernie az olvasótól, ha ezen indokokat el nem hallgatja, sőt meg kellene magát tagadnia, ha azokat bevezetéssel és némi okoskodással el nem látná. — Azonban akár nyer bocsánatot, akár nem, mégis felhozza, miként már 1845-ben, a magyar tudós társaság előtt elmondott székfoglaló beszédében örömét jelenté ki a fölött, hogy: „Hazám fiai a nemzet boldogítása, boldogulása, haladása, vagyon- és jogszerzési merényeihez azért kezdettek későbben, hogy más nemzetek hibáin okulva, javított eszközökkel és módokkal e pályán azok hibáit elkerülvén, biztosabban és szerencsésebben haladhassanak." Midőn pedig e paradoxont kimondotta, (mely -— mellékesen legyen mondva — a tudós pajtások figyelmét kikerülte,) nem gondolta, hogy jóslói tehetsége oly hamar állja ki a próbát. Tehát elkerülték hazámfiai a nyugotiak hibáit, mert a francia forradalom példáját csak hasznukra fordíták. Mivel pedig azokat elkerülték, azért a francia forradalmat abban sem utánozták, hogy köztársasággá alakuljanak; s végre még abban is különbözőknek mutatkoztak a nyugatiaktól, hogy maguknak csak 16 havi életet kötöttek ki, melyből valódilag szabad és független épen csak Öt hónap volt. A semmiben sem szerencsés hadügyér azonban mégsem lehetett oly eredeti, hogy jövő bírálói azon eszmét vagy elvet, melyre lovagrendét fekteté, utánzottnak ne mondják. 0 ugyan törte fejét, mikép lehessen ennek más alapot adnia oly módon, hogy az Európa egyéb érdem-rendjeitől különbözzék, melyeket vitézségért, a tudomány győzelmeért vagy egyéni bátorságért adnak, m. 13