Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 194 — Hasztalan! a hamis alapra fektetett társadalmi forgatagból kibontakozni nem tudott, melyben a rontót dicsőitik, és az építőt vagy munkást megvetik, s mindig eszébe jutott, mikép a fönnebb érintett székfoglaló beszédben egy eszmét mondott ki, következőleg: hogy önmagával ellenkezésbe ne jó'jön, a B is mark tábornoktól kölcsönzött eszméket következetességből is meg kellé tartania, azaz: „Azon néposztály lelkét, melynek számára cselekvési tér csak rendkívüli körülmények közt nyílik, mikor t. i. ' legnagyobb önmegtagadással tartozik működni s életét feláldozni, —mondom, azon osztály lelkét a becsület képezze; s azon hadi osztály leend a legjobb, mely becsületben leggazdagabb. De a becsülethez kenyér is kell, azaz: gondnélküli lét. Elég a mindennapi kenyér és a dicsőség és becsületre való kilátás; de ezt meg is kell adni, mert háború idején a katona egyedül az ég és föld között áll." Ezen hiábavaló eszmét — mint mondám — a hadügyér fejéből .kiverni nem birá, s azért az 1848-diki év november havában becsület- és érdem-keresztet tervezett, nem csak a katonák, hanem a polgárok részére is. Az utóbbi tervet a forradalomra kénytetett szellem félredobta, mivel az az érdemrend indítványozójánál a magyar természetét jobban ismerte, s meglehet, hogy a honvédelmi bizottmánynak -— melytől az indítvány Ítéletét vagy életét várta, — eszébe jutott azon adoma, „hogy midőn a franciák a helvétáknak szemökre hányták, hogy ezek csak pénzért harcolnak s nem becsületért, mint ők, akkor a helvéták azt felelék, hogy kiki azért harcol, a mije nincs." A honvédelmi bizottmány magyar polgártársait becsületben gazdagoknak tartván, félreértésekre alkalmat nyújtani alkalmasint nem akart. — Windischgr'átz ur beütése s a hadügyminiszternek Kassa felé utazása a tervet