Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 191 — gádta pedig, nehogy Törökhonban, — melynek kormányával már kacérkodni kezdett, — s nehogy Francia- és Angolhonban, — melyek Ítéletétől tartott, s melyektől ha nem is mást, legalább morális támaszt várt, — nehogy, mondom, Dembinszky európai hire s hadi tekintélyénél fogva rólunk szóló véleményadásával az ügynek ártson. Erre azonban nem jött a dolog, mert Dembinszky több tekintélyes képviselő által megkéretett, hogy maradjon a honban, s ezek kérelmére késznek nyilatkozott Debrecenben vesztegleni. Mivel pedig Debrecenben vagyunk, némely mellékes tárgyakat hozunk elő, melyeknek ugyan az ügyre kevesebb befolyásuk volt, hanem melyek, ennek dacára is sok, magában homályos eljárást felvilágositandnak. Április felé, — azaz a hadügyminiszter lemondása után, — mint illett, a tanácsban ötödik kerék lévén, ekkor még kevesebb ügyben kéretett ki Mészáros véleménye, mint azelőtt. A kormányfő önnön sugalma, vagy az attilások s a családi viganósok sugallata következtében határozott. A kormányzó régi táblabíró levén, nagyjában mindenhez értett, de hogy szakmányilag is értse a hadügyet , s hogy az katonatiszti kéz legyen, mely a hadügyi kinevezési ajánlatok helybenhagyását aláirás végett bemutassa, s hogy a hadvezetés evidentiában tartassék, azért már Pesten, a honvédelmi bizottmányban alakult egy hadügyi előadó. Midőn a kormány Debrecenben volt, a hadpolitikai irányzat fontosabb pontot képezvén, a kormányfő középponti irodájában egy táborkari osztályt alakított, hol a folyó dolgokat először egy kapitány, később törzstiszt végzé. Mint minden egyéb elnöki irodában, ugy itt is történtek pártfogások. Emez ujabb hivatalból merítette a kormányzó ihletését, ebből szakmányi felvilágosittatását, a hadi szervezet és élet részleteit, s igy elmondhatta:
