Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

II. FEJEZET. A haza viszonyai, férfiai, eszközei stb. Debrecennek külső képét, a piacon már láttuk; belseje hason-elemekből állott. A kormányfő vészes catastrophán ment keresztül, melyben a higgadtságnak s hidegvérüségnek nem nagy jelét tanusitotta, s a melyben nem hasonlitott Vergniaudhoz, kiről Lamartine azt mondá: „hogy nem volt minden órának, hanem a nagy napoknak embere"; — hanem bár a forradalmak nagyon hasonlitnak egymáshoz, de mivel a magyar forradalmába ugy hurcoltatott belé s abból kibontakozni mindig kész volt, azért jellemére nézve az első francia forradalomhoz nem hasonlitott, s hála az Istennek, némely dologban nem is utánozta azt. Nálunk is, mint ottan, pazarlá ugyan kegyét, de azért itt még sem emelé föl most embereit, hogy a másik percben lesújtsa azokat. Itt a clubboknak s az ezek által vezetett közvéleménynek nem volt az a hatása, a mi ott, hogy t. i. főnökeit szeszélye szerint teremtse s ha várakozását ki nem elégiték, azokat azonnal megbuktassa és kivégezze. A nevek nálunk nem következtek egymásután; a balsors nem em észté föl, az idő nem használá el őket szemlátomást. A közvélemény bár szintén rágalmazott, képtelenkedett, de az ellenvélemény mégis korlátolt né-