Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 11 — ügyünket; vagy ha csak fenyegeti is, a Várad körül lakó, — bár akkor nyugodt — de hamar föllázitható oláhok és mócok által nagy károkat, s mi több: az erdélyiekkeli közlekedés megszakadtát okozhatta volna. Ha Windischgratz Perczel Mór 15,000 emberből álló ereje után, — melynek fele fegyvertelen volt, és csak három, tüzet megálló gyalog zászlóaljat s öt rendes huszár-osztályt számlált, — ha mondom, ezek után csak Szolnokig hat zászlóaljat s 4 lovas ezredet küld, mit könnyen küldhete az Ottinger két vértes ezrede helyett, és ha Ottinger a befagyott Tiszán átkel s a debreceni uton csak Karcagujszállásig is előre nyomul, — akkor a kormány nem tudom bevárja-e a csatát, melyet Perczel Nádudvar vagy Szoboszló körül akart adni, a mely első helyig hátra is vonult s csak a kormány unszolására tért Török-Szent-Miklósra vissza. Mily zavar eredhetett volna ebből, mennyi kár a sok megkezdett munka félbehagyása miatt, s talán uj költözés is ujabb zavarral; sőt még az úgyis keskeny körre szoritott hadi kelléki forrás kiapadása miatt a háborúnak folytatása is ketté vágathatik. A középpont nélküli, szerteszéjjel működő hadi osztályok, pénz, ruha, töltény-szükségben önmagukra hagyva, mit műveltek volna? S ha Ausztria az igy szétszóródott egyes hadosztályokat nem is képes megverni, hanem kinyilatkoztatja, hogy már magyar hadi kormány sehol sem létezik, s ha a császár minden önkénytesen visszatérőnek megbocsát, ily eljárással, ha nem is az egész magyar erőt, de annak nagy részét meghódithatja vala s azzal az egész hont. Hanem e helyett, — mint mondám, — 'Ottinger Szolnokot tartá, Bács-Bánátból kisem mozdult és Schlick is Kassáról csak későbben indult ki s igy a legbecsesbet, az időt elszalasztották s azt a magyar kormány használatára hagyták, mely első aggodalmából magához térve, önvé-