Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 12 — delméró'l erélylyel gondoskodni, seregét lehetőleg gyarapítani s újra megütközni készült. Windischgratz azt hitte, hogy az egész hon lábaihoz boruland s talán még Kossiithot is az egész honvédelmi bizottmánynyal együtt összekötözve adandja át. Hogy Windischgratz ezt gondolhatta, sőt várta, nem csodálom, ismervén ez embert, ki is hercegiségéről sohasem feledkezett meg; de hogy segédei és tanácsadói, a dicsvágyó Rousseau, ki mindenre képes vala, és No bili őt a Kossúth-bankók üldözésétói, a tisztviselők tisztításától s a kompromittáltak vizsgálásától el nem vonták s el nem vonhatták, ez már csoda, miután Radeczky alatt mind a ketten megtanulhatták az időt fölhasználni. Elég az hozzá, Windischgratz egész január és februárban Budapesten mulatott, udvart tartott, kegyelmeket osztogatott s a rebellisek által nyugalmából kizavartatni nem engedé magát. Ily kétes körülmények közt Bem volt az első, ki vigaszt nyújtott a magyar kormánynak s az országgyűlésnek; mert még Pesten volt mind a kettő, midőn tőle tudósitást kapott, hogy Erdély határát átlépte s karácsony napjait Kolozsvárott reméli tölteni; s alig érkezett s helyezé el magát a kormány Debrecenben, midőn ezt Urb.án megfutamlásáról, annak Erdélyből kikergetéséről és Kolozsvár bevételéről tudósította s ezzel megörvendezteté az ekkor körülbelől hét megyéből álló hont, sőt emelé annak bizalmát. Hátában biztosítva levén a kormány, nagyobb elevenséggel s erélylyel folytatá a készületeket, s be kell vallani, hogy még azok a megyék is, melyek az ellenségtől el valának foglalva, u. m. a dunántúliak s mások is fölszerelési cikkeiket, legfőkép pedig az újoncokat mellékes utakon, nagy kerülésekkel küldék Szeged s onnét Debrecen vagy Nagyvárad felé. Az újoncok nyelvkülönbség