Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

•— 6 — bizalmát s mert érezheté vezetőségrei képességét, — miért hagyta magát mégis hamis becsületérzéstől elcsábíttatni s a reá nézve veszélyes küldetésben résztvenni, midőn már akkor tudhatá, hogy az osztrák kormány a magyar minisztériumra gyanakodik, mintha ez élesztette volna a bécsi októberi forradalmat, mely Latour hadügyminiszter lámpára akasztatását okozá, — mondom, mindezt miért tette? fel nem foghattam, s azért kárhoztattam is. Perényi, a különben derék hazafi s későbbi felsőházi elnök — (ki szintén bitófán végeztetett ki) volt az, ki mint honvédelmi bizottmányi tag, elvakitá Batthyányit, szemére vetvén, hogy a veszélytől óvni akarja magát, mire Batthyányi minden baráti javaslat ellenére s minden más jobb tanács dacára elfogadta a megbízást, melynek következményét siratta az egész hon, sőt Perényi maga is némi lelki furdalást érezhetett, midőn ő előtte kivégeztetett. A többi tag választása helyesebb nem lehetett, mivel a két Majláth s Lonovics grata personák voltak az udvarnál, Deákot pedig barátja s ellensége egyaránt tisztelte, s igy ezek lehetőleg képesek lehettek a kitűzött célt elérni. Bár azt hiresztelték, hogy a sereg egyezkedést nem akar s hogy Görgey ez országos küldöttséget le fogná tartóztatni, az mégis elindult s bár az egész ellenséges seregBuda felé vala nyomulóban, utj okban — elég furcsán —• katonasággal még sem találkoztak, hanem egyszerre csak a főhadi szálláson, Bicskén jelentek meg. Innét a vendégfogadóból tudatták a herceggel megérkezésüket s eléje vezetésüket kérték. E kérelem — Batthyányi kivételével, kivel a herceg beszélni sem akart, — megadatott, a látogatás rövid beszéddel bevégződött, s ennek eredménye abból állott, hogy ő alter-égója lévén ő felségének Magyarhonra nézve, azért a küldöttségnek felsőbb hely elé járulását haszontalannak