Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 7 — tartja, s minthogy lázadókkal egyezkedni nem szokott, — megbizásukat eldöntöttnek látja. A küldöttség néhány napig letartóztatván, Pest-Buda bevétele után szintén oda vitetett, hol szabad lábon maradt. Batthyányi Lajos azonban az egyedüli volt, a ki elfogattatott s a háború végéig fogva tartatván, aztán agyonlövetett. Ez idő alatt Budapest kétségbeesési lázban volt; s az emberek politikai nézetük szerint málháztak, rakodtak, mentek, vagy maradtak. Az utcák népe győzelmi hirekkel tápláltatván, furcsán dörzsölé szemeit, midőn a hat hét alatt organisált ujabb honvédeket elrongyolt s fáradt állapotban, pereputyostól látta a lánc- és jég-hidon beköltözni. Darab ideig, — e győzelmi hirek benyomása alatt — nem birhatta felfogni: miért készül útra a kormány, miért málháznak a minisztériumok, miért oszol szét az országgyűlés s végre, miért parancsol katonai dolgokban Perez el, a polgáriakban pedig Csányi? Most azonban megértette a dolgok titkát; de kifakadásokra mégsem vetemedett. Az országgyűlés (utolsó tanácskozásaiban) inkább volt resignált, mintsem fennhéjázó. Honszeretetét nyilvánitotta s nyilván csüggedetlennek mutatkozott, végre azonban mégis elhatárzá üléseit Debrecenben folytatni, hová mind a két ház eljőni meghivatott a kormány által. A kormányfő, hogy • becses életét honának megtartsa, hatalmát Csányinak adván át, már három vagy négy nappal előbb indult Debrecenbe, hogy ott intézkedjék s útközben (mint Jellasics beütése korában) beszédeket tartson, a honfiakat kitűrésre buzditván. . Mivel ez sok forradalmunk közt a legnagyobbszeru volt s utolsó forradalmunk száz s néhány év előtt történt,