Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 104 — delme el vala hanyagolva. Mit tettek? ők tudják; de a vár tekintetében semmit sem műveltek. Lássuk tovább. Róth és Pliilippovics 8 ezernyi határó'ri hadosztályának elfogatása után, mig ezek helyett uj hadosztály nem állíttatott fel, az ostrom késleltetett, s a vár ellen úgyszólván semmi komoly lépés sem merényeltetett. Kissebb harcok ugyan voltak, azonban minden fontosság nélküliek maradtak, mivel a közelebb fekvő bródi s a kevéssel távolabb fekvő gradiskai ezred a régibb csere- és kereskedelmi viszonyok következtében a magyar ügyet nem roszalotta, következőleg nem is működött ellene. Midőn azonban ezek is fölizgattattak s az úgy is féktelenkedő s fölkelt péterváradi ezreddel kezet fogtak, -— mert azon hir keringett közöttük, hogy a magyarok elfogott testvéreikkel vadul bánnak — akkor ezt megbőszülni akarák. Uj év felé egy kis sereg kezde összegyűlni, mely Schnekerl von Trebenburg tábornok vezénylete alatt a várhoz közelgett, a Magyarhonnal való közlekedésre csak egy útat hagyván fenn a drávai hidon, s a bélyei töltésen át Baranyával. Egy darabig el kell a várat hagynunk közelgő veszélyével, s máshova fordulnunk, t. i. a nagy célokat elérni készülő portyázó csapatokhoz, egyidejűleg Komáromról is felhozván egyetmást. Midőn Kossuth a schwechati csata után visszafelé tartott Pestnek, útjában Komáromot is meglátogatá, hogy éles hadi tapintatával a szükségeseket elrendelje. Mivel azonban a lángész inkább csak generalizál, és csak szellemi irányt ad, mig részleteket kisebbfoku, de a dologba belényügzött egyéneknek hagyja, azért erre egy fiatal mérnöktisztet hozott magával, ki azelőtt gróf Teleky Ádám mellett táborkari tiszt minőségében szolgált, de